Az első meteorfotózásom margójára

Már több éve terveztem, hogy találok egy sötét tisztást az erdőben és kiülök Perseidákat fotózni. Persze mindig másképp alakult és valljuk be, én se törtem össze magamat az ügy érdekében. Most augusztusban viszont úgy alakult, hogy csak sikerül sort keríteni a dologra. A terv persze többször változott, végül Anikóval és Alexszel mentem ki a Rákos-patak egy elhagyatottabb részére, bízva abban, hogy a teljes sötétségben esetleg lencsevégre kapok egy-egy üstököst. Amiről véleményem szerint megfeledkeztünk, az a fullos napelemes-ledes közvilágítás ami sokat rontott a helyzetünkön, illetve a holdfény sem épp segítette az észlelésünket. Tudom, aki komolyan ilyet szeretne fotózni, az ne Pesten tegye, de ez most így alakult. Aztán jött a csoda, a lámpákat éjfélkor lekapcsolták és idővel a Hold is lebukott, így gyakorlatilag teljes volt a sötétség a két erdősáv között. 

Most jöttek a technikai problémák. Én nem ahhoz vagyok szokva, hogy kuka sötétben fotózzak, sem villamosfotózás esetén, sem pedig Kéktúrázáskor. Ennek eredményeképpen az első képeim borzasztóak lettek, már ha egyáltalán elkészültek, ugyanis az automata fókusz ezen a ponton dobta be a törülközőt. Talán épp Alex volt az aki javasolta, hogy próbáljam meg a manuál fókuszt, ami nagyon jó ötletnek tűnt, csak éppen a vak sötétben a fényképezőgép keresőjében nem láttam semmit, amire manuálisan fókuszálni tudtam volna. Végül Alex és a Kéktúrás elemlámpám segítségével tudtam az egyik lombkoronára fókuszálni, ezáltal már csillagokat is lehetett látni az elkészült fotón. A módszert továbbadtam Anikónak aki szintén közelharcot vívott a gépével, de idővel már csak várnunk kellett a kellő pillanatra. Mivel az idei nyár egyik legcsípősebb éjszakáját sikerült kifognunk, lassan zavarni kezdett minket a hideg ezért 2 órás tartózkodás után elindultunk hazafelé. Végül 3-4 hullócsillagot is láttunk, megörökíteni azonban egyet sem sikerült.

Csillagok és a város fényei. Ez minden, amit azon az éjszakán megörökíthettünk

Bár idén nem jött össze a történet, jövőre szeretném újra megpróbálni, ezúttal jobban felkészülve és tapasztaltabb fejjel, mint idén. :)

Nem volt teljesen eseménymentes az este. Alex egy őzikét vett észre a hátunk mögött, amit csak így, mozgás közben örökíthettem meg. Nem baj, nem mindenkinek van "szellemőzikéje" a Rákos-patak mellől... :P